De térjünk rá a bűntényre! 18:15 körül P Ádám a tiszavasvári rendőrség előtti bokorban várta az éppen arra bicikliző B. Tamást. Mikor Ádám közelébe ért, a fiú - mivel jól ismerte - megszólította. "Helló, Tamás! Rég láttalak! Nézd már meg, hogy nem vagyok-e ott a sínek között!" Tamás - aki kiskorában sok logikai versenyt nyert és azt is megtanulta, hogy egy ember nem lehet egyszerre két helyen - elindult megnézni, ám amikor amikor megfordult, a "tiszavasvári láncfűrészes" előkapta zsebéből a lefűrészelt végű géppuskáját, és 10-szer belelőtt ártatlan képű barátjába, Tamásba. Ő azonban nem halt meg azonnal, hanem felpattant kis méretű Csepel biciklijére, és a szakközépiskola felé indult. Ám amikor a síneken próbált átjutni - levegőért kapkodva - akkor a semmiből hirtelen előtűnt a - máskor sohasem közlekedő Szputnyik 2005, az Oroszországból idetévedt, fénysebességgel közlekedő szupervonat, és úgy tépte szét a közkedvelt újságírót, mint hülyegyerek a meséskönyvet. Egy éppen arra sétáló NSZBKT (Nem szoláriumban barnult kisebbségi tag) észrevette a villanyoszlopokon lógó húscafatokat, és a fáról lecsüngő, vértől csöpögő táskát, és azonnal felhívta a sarkon lévő telefonfülkéből a tett helyszínétől alig 20 méterre lévő rendőrséget. A rendőrautó kb. 30 perc múlva ért oda, mert a táv közepénél lerobbant a Skoda típusú szolgálati autó, és meg kellett várniuk, amíg értük megy a rendőrség Zsiguli típusú személygépkocsija. Ezután megállapították, hogy a mentőket már felesleges kihívni. Miközben a húscafatok személyazonosságát találgatták, egyikük észrevette a táskát, és megnézte, hogy mi van benne. A tartalmából azonnal rájöttek, hogy kiről van szó, mert a táskában kb 100 ugyanolyan újság volt. Ennyi egyforma újságot pedig csak a főszerkesztő visz magával, hogy mindenkinek odaadja, aki szembe megy vele az utcán. Tehát amint megtisztították az újságot a vértől és a húscafatoktól, ezt a feliratot látták: A HÉT. Eközben gyilkos hősünk már elsétált a Kabay János Általános Iskolához. Célja az volt, hogy titkos barátnőjének, Sz. Szilviának elmondja hogy nem kívánja folytatni vele a kapcsolatot, mert nem tetszik neki, hogy mostmár nemcsak agyilag szőke. Szilviát nem találta meg, ezért szomorúan indult az udvar felé. Amikor kilépett az ajtón, megpillantotta Andrást és Zolit, akik éppen fociztak. Ádám fejében ördögi terv rajzolódott ki. Mivel - mint általában minden normális embernél - így nála is volt egy csomag fogfehérítő, cukormentes... bomba, ezért mindenképpen robbantani akart. Közelebb ment a futballozókhoz. Csodálkozva látta, hogy csak a két portás játszik. B Zoltán az egyik kapuban, K. András a másikban. Így próbáltak egymásnak gólt lőni, de ez egyikőjüknek sem sikerült. Ádám közelebb ment a Kabay János általános Iskola szupernagy és ultramodern futballpályájához, és észrevette a fák mögött megbújó nézőket. Végignézett rajtuk, és sok ismerős arcot látott: B. Zoltán édesanyja, akit P. Ádám szülei jól ismertek; K. András rokona, K. Katalin; K. Sándor, aki az iskolában dolgozik, mint karbantartó (de reggelenként portásként funkcionál). Az elképesztően izgalmas meccset, - amelyen az eredmény a 30- percben 0-0 volt - nézte még néhány arra tévedt, pizzázni induló lány, akiktől távolabb meglátta szívszerelmét, élete értelmét, álmai asszonyát, Vivient, amint éppen azt kiabálja: "Hajrá András! Ne hagyd magad, szívem!" Ádámot ez annyira lesújtotta, hogy teljesen transzba esett, és csak akkor eszmélt fel, amikor imádott kedvese átsuhant a másik oldalra, és ott már így szurkolt: „Gyerünk édesem! A gyerek miatt is muszáj nyerned!” Zoli ezek után olyan erősen rúgta el a labdát, amilyen erősen csak tudta. De a labda nem a másik kapu felé ment, hanem kikanyarodott az Ifjúság útra. Zoltán kikocogott érte, de nem jött vissza rögtön. 10 perc múlva Vivien sírógörcsöt kapott, mert attól félt, hogy 6 hónap múlva születendő gyermeke apa nélkül marad. Jövendőbeli anyósa azonban megvigasztalta, és együtt indultak a kerítésen lévő kapu felé, de már nem is kellett kimenniük, mert K. András ellenfele megjelent a járdánál, majd fuldokolva ugyan, de boldogan integetett szeretett szeretteinek. Mindeközben Ádám félrevonult, hogy ördögi tervének minden apró részletét tökéletesítse. Nemsokára már ki is találta, hogy hogyan fog megszabadulni vetélytársaitól. A meccs ezután leállt egy kicsit, mivel Zoli annyira kimerült a 10 méteres futástól, hogy egyelőre nem tudta folytatni a fantasztikus, eseménydús mérkőzést. Utána Vivi, és Zoltán édesanyja – akinek nevét nem tudjuk – úgy döntöttek, hogy inkább hazamennek. Már csak pár szurkoló maradt, de 15 perc múlva már ők is elmentek. A lányok játszóterezni, illetve pizzázni, a többiek pedig minden bizonnyal meleg, kedves otthonukba, Így a szép, fákkal, bokrokkal, padokkal és virágokkal tarkított udvaron már csak három ember maradt: P. Ádám, a reménykedő ifjú; B. Zoltán, a fiatal apa; és K. András, az egyik szerető a sok közül. A „tiszavasvári láncfűrészes” fejében a bűntény apró kockái kezdtek összeállni egy nagy, Rubik-féle bűvöskockává. Így elindult a lassan felépüli Zoltán felé, és a labda anyagának elemzésével foglalkozó Andráshoz. Mikor odaért, hozzájuk, megkérdezte, hogy beszállhat-e. A portások – mivel még nem tudták Ádám igazi szándékát – szívesen mondtak igent. Ezután Bandi és Zoli beállt a kapuba, Ádám pedig, mint az egyetlen mezőnyjátékos elkezdte kicselezni saját magát. Ez történelmi pillanat volt, hiszen azzal, hogy a „tiszavasvári láncfűrészes” beszállt a játékba, megalakult a TSE Nagyon Kezdő Futballcsapata. Rövid játlk után Ádám ránézett az órájára, és a homlokára csapott. „Jézusom, mennem kell a konditerembe!” Ádám szünetet kért, és leült gondolkozni a padra. Nagy dilemmában volt: a testét még jobban izmosító konditerem, vagy a bomba felrobbantása az iskolában. Máris eldöntötte, hogy melyiket fogja választani, amikor meglátta, hogy Zoltán éppen képeket mutogat Andrásnak. Ádám nem látta pontosan a képeket, de lángész eszével – amilyen rajta kívül csak G. Andreának van a világon – rájött, hogy a képek Vivi ultrahangos vizsgálatán készültek, és a kis Tamáska látszik rajtuk. A gyilkos tehát meghozta élete legnehezebb döntését: 2005. március 31-én, életében először kihagyja a számára mindennél fontosabb gyúrást a konditeremben. Elővette hát zsebéből a bombát, és beletette a labdába, majd bedobta a két portásnak. Ők nem vették észre, hogy a labda közel 10 kg-mal nehezebb lett, é tovább játszottak vele. Ezután a furfangos gyilkos azt javasolta, hogy gyújtsák meg azt a „kiálló fonalat”, mert úgy izgalmasabb lesz a játék. A mit sem sejtő portások jó ötletnek tartották, így elővettek egy öngyújtót és meggyújtották a kanócot. Ádám elkezdett szaladni, de Zoltán és András nem mentek utána. A „tiszavasvári láncfűrészes” nem látta ugyan, hogy mi történt, amíg ő futott, de kb. 5 perc múlva ennyit hallott: BUMM!! – és így lett a Chocapic… Ezután elégedett, széles mosollyal arcán visszatért a már romokban heverő iskolához és boldogan sétálgatott az egykori Kabay János Általános Iskolán. Amikor megpillantotta a 24-es terem ajtajának földi maradványait, csak ennyit mondott ádidász márkájú melegítőjében, és niké sportcipőjében: „Ez az én STILLUSOM! De megígérem, hogy máskor betartom a munkahelyi etikett szabályait!” Ezután elsétált a régen udvarként funkcionáló területre Ahogy végignézett a rom – és chokapic-darabokon, a két portás maradványait nem látta, csak a padokét, de gondolta magában, hogy biztosan éppen a leültek a padra, amikor felrobbant a bomba. Ezután egy laza mozdulattal kihúzta zsebéből 2 tonnás láncfűrészét, és egy mozdulattal kettémetszette magát. A környékbeli házakból sokan elutaztak, de P. Tamás éppen otthon tanult. Ahogy meghallotta a robbanást, azonnal – vagyis a pezsgőbontás után – felhívta a tűzoltókat, a rendőröket és a mentőket. Miután ők megérkeztek, P. Tamás telefonált barátainak, hogy nem kell többé tanulniuk. A hír gyorsan terjedt a városban. Nemsokára a Kabay János Általános Iskola valamennyi tanulója a helyszínre érkezett, és P. Ádámot ünnepelték, hiszen ő ezzel a kis bosszúállással rengeteg 6-14 éves fiatal mindennapi problémáját oldotta meg. Ugyan a rendőrök nem találták meg a két portás fog- és testi maradványait, de mivel senki nem látta őket távozni az udvarról, ezért halottnak nyilvánították őket. Ez egy elég furcsa tényező az ügyben, de nem ez az egyetlen. Ugyanis a 24-es teremnél a rend őrei csupán egy láncfűrészt, és P. Ádám ruháit találták meg. De mivel a mellette fekvő fegyverről csorgott a vér, feltételezhető, hogy P. Ádám elhunyt. Felmerült, hogy esetleg mind a hárman földönkívüliek, de ezt a helyszínre érkezett, sokkos állapotban lévő Vivien cáfolta. Az ügyet azzal zárták le, hogy P. Ádám brutálisan meggyilkolta a szeretőket, majd végzett önmagával is. De a kérdés mindenkiben ott lappang: vajon P. Ádám, az elvetemült láncfűrészes gyilkos még mindig Tiszavasvári utcáin bolyong, és keresi a Viviennel bármilyen kapcsolatba került férfiakat? Ez örök rejtély marad…Egy újabb gyilkosságig…